Érzékek Színháza

Írta: Honfiné Kurai Kinga

Látás. Hallás. Szaglás. Tapintás. Ízlelés. Mi történik, ha valamelyiket kivonjuk a forgalomból? Esetleg a látást – hisz egyik legfontosabb érzékszervünk a szemünk. Segítségével tudunk a legkönnyebben tájékozódni a körülöttünk lévő világban és felmérni a környezetünket. Mi van, ha erre a támpontunkra nem támaszkodhatunk egy ideig? Mi történik a többi érzékszervünkkel? Hogyan értelmezzük tovább és milyennek éljük meg a kívülről jövő ingereket? Rá merünk-e támaszkodni egy idegen vezetésére egy idegen helyen?

Ezt és sok mást is megtapasztalhattunk a hétvégén, mikor bekapcsolódtunk az Érzékek Színházának előadásába. Hogyan képzeljük ezt el? Néhány lelkes keresztyén fiatal vállalta, hogy keresztülvezet minket egész életünkön – legalábbis annak főbb aspektusain, a születéstől egészen a halálig. Vagy azon túl is? Mindezt tíz perc alatt. Nem csak résztvevőként nyújt elképesztő élményt Az élet című darab, hanem szereplőként is. Egy felvonás egy ember köré épül fel. Abban a tíz percben minden a résztvevő körül forog és minden szereplő csakis rá figyel.

Ha készen állsz, első lépésként kapsz egy kísérőt, aki végig melletted lesz az utazás során és kézen fogva vezet majd. Kezdetét veszi a bizalomjáték: bekötik a szemedet. Innentől kitágul körülötted a világ - nagyobb lesz a csend, élesebbek lesznek a zajok, erősebbek az illatok. Elindulsz egy életben. A Tiedben.

Neked szól, Rólad szól, de mégsem Te vagy a főszereplő, hanem Isten. És, hogy miért kell ehhez bekötni a szemedet? Hogy messzebb láss, mint ahogy eddig tehetted!

Mikor becsuktam a szemem, akkor elevenedett meg igazán körülöttem a világ. Nem láttam semmit, mégis láttam mindent. A születésemnél éreztem, ahogy Isten formálja a csontjaimat és mély szeretettel körülfonva várja, hogy belépjek az élők közé. Biztonságban voltam. A halálomnál pedig mozdulatlanul feküdve kiáltottam belülről, hogy még élek! Mégis sírtak körülöttem az emberek és elföldeltek. Csend volt, olyan mély csend. Arra gondoltam, nem érhet így véget az egész. Vegyenek már észre!”

De Egyvalaki, mégpedig Jézus észrevesz, és ezt mondja neked: „Én vagyok a feltámadás és az élet; aki hisz Énbennem, ha meghal is, él. És aki él és hisz Énbennem, az nem hal meg SOHA!” (János evangéliuma 11:25-26)

A színdarabhoz is kapcsolódó „Hogy megnyíljon a szemünk” előadás meghallgatható az alábbi linken.