Írta: Kada Szilvia

„God is faithful – God is with us. Isten hűséges – Isten velünk van.” Ezzel a mottóval indultam útnak immár ötödik alkalommal Ukrajnába, egy Angliából és Magyarországról induló, orvosokból, tanárokból és sok-sok fiatalból álló csapat részeként.

Három kárpátaljai magyar faluba látogattunk el orvosi ellátás, illetve egy keresztyén gyermektábor szervezése folytán: Akliba, Újaklira és Szőlősgyulára. Mindnyájan helyi családoknál voltunk elszállásolva, ami még inkább betekintést engedett számunkra az emberek mindennapi életébe, és ezáltal a szívükbe is; így sokszor éjszakákba nyúló beszélgetések résztvevői lehettünk.

Idén többek közt belgyógyász, kardiológus, általános orvos, gyermekorvos, nőgyógyász, szemész, fogorvos várta a betegek izgatott hadát, akik már egy ismert rend alapján, mégis feszengve sorakoztak reggeltől estig az ideiglenesen kialakított rendelők ajtajánál, attól tartva, hogy pont előttük fog elhangozni a rettegett mondat: „a szemüvegek/ vérnyomástabletták (vagy ahogyan a helyiek hívják a ’gombok’) elfogytak”. A szervezett programok mellett mégis fő célunk Jézus Krisztus bemutatása és a helyi gyülekezetek erősítése volt.

Korábban, mint orvostanhallgató vettem részt a misszióban, de ez volt az első év, hogy orvosként vártak. Nagy kihívást jelentett ez a hét: a feladatom az otthon maradt, általában súlyos állapotú betegek látogatása volt, akiket idén is fél éves gyógyszeradaggal láttunk el az angol orvosi csapat jóvoltából. Napról napra kimondhatatlan izgalmakat éltem át mind a betegek felkeresése során, mind a házakba történő bejutáskor, hiszen, mint idén kiderült számomra, e kárpátaljai falvakban nem általánosult a „csengő” fogalma, sokkal inkább az „ugatós kutya” feliratozás nélküli jelenléte, mely arra figyelmeztette a háziakat (és engem is), hogy itt valami történni fog.

Hétközben jó volt megtapasztalni, hogy Isten nem „angolokat és magyarokat”, hanem „minket” lát. Mert ha elfogadtuk Krisztust, egyek vagyunk: közös az alap a különbözőségek ellenére. A másik dolog, hogy az Úr minden olyan helyre „befér”, ahol a legkisebb kaput is kinyitják Neki. Nem létezik Isten háta mögötti hely: „Közeledjetek az Istenhez, és Ő közeledni fog hozzátok” (Jakab 4:8). Bátorító volt látni, hogy azok a betegek, akiknek Élő Reménysége volt Krisztusban, máshogy szenvedtek, a Mennyre tekintve.

Ha röviden össze akarnám foglalni, mit tanultam idén Kárpátalján, talán ennyi lenne: így szeretnék én is élni - egy örök élet távlatában.