Írta: Szabóné Pásztor Valéria

- idézte Isten igéjét Sipos Márk testvérünk, miután bemerítette saját édesapját! Ha nem lehettem volna részese a ritka csodának, mindenképpen látni szerettem volna Isten fantasztikus helyreállító munkájának pecsétjét, testvéreink szeretetéből e délutánra kölcsön kapott szegedi Baptista Imaházban, nevezetesen azt az eseményt, hogy Sipos Márk, a Szegedi Új Remény Baptista Gyülekezet vezetője 2011. április 16-án szombaton délelőtt - hite megvallása után- vízbe merítette édesapját, Györgyöt!

A bemerítési Istentiszteletre egészen megtelt a gyülekezet terme, és a debreceni Új Remény Baptista Gyülekezet dicsőítő csoportjával együtt –melyben magam is szolgálhattam- ujjongva dicsértük az Úr Jézust azért, amit a Sipos családban elkezdett! Tóth Sándor, a kirendelő gyülekezet pásztora is arról beszélt igehirdetésében, amit a Sipos család átélt: Isten az atyák szívét a fiakhoz fordítja. A mi mennyei Atyánk is Fiát, Jézus Krisztust adta oda azért, hogy előbb helyreállítsa az ember Istennel való kapcsolatát, amiből erőt merítve a megtért, újjászületett ember képes Isten segítségével helyreállítani az emberi kapcsolatait, családjával, környezetével. Azonban ez nem egy pillanat műve, fájdalmakkal, áldozattal jár: nehéz megbocsátásokkal, és sokszor kínos bocsánatkérésekkel. Ahogyan Jézus is lényének teljes összetöretésével, Önmagát megalázva állította helyre az ember kapcsolatát Teremtőjével. A döntésre hívás alkalmával többen is jelezték, hogy Isten személyesen megszólította őket és életüket Krisztusnak kívánják adni, elfogadva a bűnbocsánatot és az örök életet.

György testvérünk Istenhez vezető hosszú útját a következőképpen foglalta össze bizonyságtételében:

„Keresztény családban születtem, szüleim és nagyszüleim baptista vallást gyakorolták. Gyermekként rendszeresen jártam gyülekezetbe, gyermek majd ifjúsági alkalmakon vettem részt. Középiskolai éveim folyamán megritkult, majd teljesen elmaradt az istentiszteleteken való részvételem. Iskolatársakkal, barátokkal a szórakozás és egyéb világi dolgok felé fordultam. Későbbi felnőtt életemet is ezek a dolgok, határozták meg.
Életem a válásomat követően nagymértékben megváltozott. Olyan emberi kapcsolatokba kerültem, amelyek rám nézve nem voltak építő jelegűek. Az életemet a pénz, a szórakozás, az italozás, felszínes párkapcsolatok jellemezték. Mindent elkövettem ezekért a dolgokért. Amikor már anyagi lehetőségeim nem voltak elegendőek, különböző hiteleket vettem fel pénzintézetektől, majd magánszemélyektől hatalmas kamattokkal. Az uzsorások felé folyamatosan törlesztenem kellet, amíg végül mindenemet elvesztettem. Miután a munkám is megszűnt, bekövetkezett a végső összeomlás.

Márk fiam, aki már megtért hívő emberkén élt, korábban is többször figyelmeztetett és kérlelt, hogy forduljak Istenhez. Tanácsára 2008.02.28-án felkerestem Tóth Sándor debreceni lelkipásztort, és feltártam előtte a kilátástalanná vált életemet, helyzetemet. Meghallgatott, majd együtt imádkoztunk, kérve az ÚR szabadítását. Könnyek között megvallottam a bűneimet, és befogadtam Jézust a szívembe, az életembe.

Megtérésemet követően megindult a változás és sok áldásban részesültem: munkám lett, gyülekezetre találtam, testvérek szeretetét kaptam. Sajnos voltak olyan világi dolgok, amiket nem engedtem el teljes mértékben, amire az ÚR ismét figyelmeztetett. 2009 novemberében megértettem, hogy a keresztyén élet teljes embert követel. Megsegített az Úr és megszabadított minden kötöttségemtől, függőségemtől. Ettől kezdve még többet tanulmányoztam az Igét, teljes odaadással.

Szegedről munkám miatt Dunántúlra kerültem, amit sokáig nem értettem, hogy ez miért következett be, mi ezzel az Úr akarata. Most már tudom, teljesen eltávolított onnan, ahol kísértéseknek voltam kitéve, így gyökerestül elszakadtam a múltamtól. Egyedüllétemben sokkal több időt töltök Isten jelenlétében, imákban és az igeolvasásban. Tudom, hogy jellemem formálásában, hitem megerősödésében erre volt szükségem.
Lassan növekedtem, de közben megértettem, hogy sohasem vagyok egyedül, Isten jelenléte valóság. Velem van bárhová megyek, bárhol vagyok, érzem társaságát, hatalmát, túláradó szeretetét. Tudom, hogy még sokat kell növekednem, de amint azt Pál apostol is írta a Filippi.3:12-14-ben: 

„Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus. Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.”

Csendességeim alkalmával, rendszeresen kérem az Urat, hogy adjon folyamatos növekedést a hitéletemben, bölcsességet és a Szent Szellem vezetését. Szeretnék a gyülekezet tagjaként minél többet szolgálni az Úrnak a jövőben. Szeretem és félem az Urat teljes szívemből, teljes elmémből, és minden cselekedetemet igyekszem úgy tenni, hogy az Istennek tetsző legyen.”

Az Istentisztelet után a kedves család a Szegedi Új Remény Baptista Gyülekezettel együtt megvendégelt mindenkit, aki jelen volt a nagy fogadalomtételen.

Isten nagyon költői! Aki mindenek Ura, az időjárással is kifejezte a Menny örömét: bár egész héten hideg, szeles, esős idő volt Szegeden, szombaton mégis ragyogó meleg napsütésben ünnepelhettünk.