Írta: Csenki Nikolett

Kis István (Pisti) a Feketén-fehéren elnevezésű előadás keretében mesélt múltjáról, megtéréséről, hitéről és a misszionáriusi tevékenységéről, amelyet a romák között folytat. Megindító története sokaknak reményt adhat.

Március 12-én a BTK 107. terme adott helyet annak az előadásnak, ahol Kis István beszélt megtérésének útjáról. A volt skinhead ma már nős és egy 3 és fél éves kislány boldog apukája Békés városában.

A Szegedi Új Remény Baptista Gyülekezet szervezésében lezajlott kötött beszélgetést Sipos Márk pásztor vezette kérdezz-felelek formában, ahol Pisti elmesélte, hogy a 90-es évek elején ismerkedett meg a skinhead-del divatként – még nem sok ideológiával megtöltve. Ekkor 13-14 éves lehetett, és a csoportba való belépés ténye szülei véleményét megosztotta. Édesanyja és nővére ellenezte, édesapja viszont támogatta. Barátai is örültek döntésének, hiszen bajtársait ebből a közegből választotta.

Később megerősödött a mozgalom, csoportosulások alakultak ki, újabb találkozások születtek, amelyek hátterében már ideológia is meghúzódott; nagyon erős volt a hungarizmusban való hit. Ennek eredményeképpen megnőtt a konfliktusok száma is a romákkal. István normálisnak vette gondolkodását; jó dologként tekintett rá, és büszkeség töltötte el, hogy idetartozhat.

Majd elkezdték csalódások érni a magánélete terén és a csoportban egyaránt. Nővére megtért, egy zsidó családhoz költözött, ami nagyon nagy érvágást jelentett a számára. Édesanyjával nagyon megromlott a kapcsolata; már majdnem tettlegességig fajult vitájuk.

Egyszer aztán a nővérével beszélgetett az igazságról, mert őt egyébként mindig is az igazság vezérelte, a skinhead-csoportban is azt kereste. Elindult benne valami folyamat, a csoporttól távolodni kezdett; a bajtársak nem értették, honnan jött ez neki – szinte egyik napról a másikra –; és árulónak bélyegezték. De „megértettem, hogy én bűnös vagyok”. Akkor tudatosult benne ez a gondolat, mert addig mindenki mást bűnösnek tartott, ujjal mutogatott másikra, csak őt magát nem tartotta annak. (Itt rázott ki először a hideg.)

Majd elment egy gyülekezetbe, ahol nagy szeretettel fogadták, és ami mélyen megérintette. Itt megismerkedett egy cigánymissziót folytató emberrel, aki elhívta őt egy útra. Amikor a cigánytelepre érkeztek, Pisti azt érezte, hogy ő tartozik valamivel ezeknek az embereknek; nem kell úgy leélni életüket, ahogy most teszik.

Így kezdődött el missziós tevékenysége. István elmondta, hogy nem találkozott negatívummal múltja miatt. Azt látja, hogy a legfontosabb a tanulás, mert ha nem ezt választják, másfajta lehetőség marad…

Elmondta, hogy életváltozást is tapasztalt azokon a helyeken, ahol megmutatta Jézus tanításait, ahol hirdette az Evangéliumot. Úgy látja, hogy a romák sokkal nyitottabbak a szellemi dolgok iránt, de az okkultizmus is jelen van. De nem bonyolítják túl, elfogadják Isten Igéjét. Hozzátette, hogy aki igazán keresi Istent, az megtér; valódi életminőségbeli változást hozva magával.

Az előadás keretében egy másik megtérés-történetet is meghallgathattak a résztvevők, és itt rázott ki másodszorra a hideg, ahol Henna mesélt múltjáról, hogyan kezdett el a veszekedős, lobbanékony lányban Isten munkálkodni, „vonzani szeretetével”, aki mára már szintén a hívők táborát erősíti.

Kis István mesélt a bemerítésről is. Ők azt vallják, hogy az embernek felnőttként kell döntenie arról, követi-e Isten parancsolatait vagy sem. A bemerítés náluk szellemi dolog és egyben jelképes is, egy folyóban történik meg ez, ahol „meghalnak a régire, és feltámadnak az újra”.

Pisti hozzátette azt is a romák között zajló tevékenységéről, hogy ezeknek az embereknek esélyt kell adni, hogy változzanak. Megérteni azt, miért teszik azt, amit (gondolt itt például a lopásra) – de nem ítélkezni, nem is helyeselni cselekedetüket.

És kiemelte azt is, hogy mindkét oldalról lépni kell: a magyaroknak és a romáknak is szintúgy. Túl kell lépni, mert ez nem számít.

Az előadás második felében szabadon kérdezhetett a hallgató közönség, ahol szintén nagyon érdekes témákat feszegettek a romaproblémával kapcsolatban, részben politikai kérdések is a felszínre kerültek.
István ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy nagyon fontos jó példát mutatni. Nem felülről odamenni hozzájuk, hanem egy szinten, mert nagyon sok szeretet van bennünk, ahogy ő fogalmazott: „az utolsó kenyeret is odaadnák”.

Kérdezték még, hogyan gondolkozik most a nemzetségéről. Pistiben ma már nincs semmilyen felsőbbségrendű tudat, de arra büszke, hogy magyar lehet, és itthon tehet valamit hazájáért.

 

Kis István munkássága Jézus Krisztussal karöltve: http://www.remenyhir.hu/

A cikk forrása: http://www.partyponty.hu/posts/4536-skinheadbol-igehirdeto