Írta: Honfiné Kurai Kinga
Beszámoló a 2016-os szegedi Missziós Ifi Táborról
„Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is…” (Római levél 1:16)
Szeptember 8. és 11. között került megrendezésre az MBE Kornya Program keretei között, a Magyarországi Baptista Ifjúsági Mozgalom (MABIM) és a Szegedi Új Remény Baptista Gyülekezet szervezésében, a Missziós Ifi Tábor (MIT) elnevezésű kezdeményezés, melynek célja kettős volt. Egyrészről, hogy keresztyén fiatalok felkészítésével és kiküldetésével minél többen megismerjék Szegeden az evangéliumot; másrészről pedig a fiatal hívők gyakorlati tanítványozáson keresztül megtapasztalásokat szerezhessenek az egyetemi misszióban és az utcai evangélizációban, valamint betekintést nyerhessenek egy gyülekezetplántálás mindennapjaiba.
A MABIM egyetemi misszióért felelős vezetője, Sipos Márk lelkipásztorunk összefogása alatt, az ország több pontjáról, 16 gyülekezetből 28 fiatal érkeztek hozzánk, hogy kiegészítsék a mi 22 fős gyülekezetünket, és ezzel kezdetét vegye az életeket megváltoztató hosszú hétvége. Csütörtök estétől vasárnap délutánig folyamatosan sorakoztak a programok, melyek magukba foglaltak városi imasétát, interaktív délelőtti képzéseket, délutáni utcai evangelizációkat és esti előadásokat egyaránt, lezárásképpen pedig vasárnapi istentisztelettel koronáztuk meg az együtt átélt napokat. Ezen időszak alatt vendégeink voltak Tóth Máté, Tóth Krisztián, Milánkovics Dániel, Tóth Sándor és Tóth Benjámin, akik az evangélium átadásán és hirdetésén munkálkodtak velünk.
A hétvége során közel 160 főt értünk el valamilyen formában az evangéliummal, legtöbbjüket az egyetemi és utcai kérdőívezés során, másokat pedig az előadások alkalmával.
Gyülekezetplántálásunk számára különleges áldást jelentett, hogy szállást és keretet biztosíthattunk a hétvégének, és az ÚR Jézus szolgálata során sok új fiatallal ismerkedhettünk meg.
Az ifitábor résztvevői közül többen kiemelték, mennyire sokat jelentett számukra, hogy meglátták, ez a fajta misszió és evangélizáció hogyan kapcsolódik össze egy konkrét helyi gyülekezettel; mindebből bátorítást merítve arra, hogy esetleg ők is szervezzenek valami hasonlót.
Sok szép emlékünk, megtapasztalásunk és hálaokunk lett. Összegyűjtöttünk néhány beszámolót a MIT-en részt vett fiatalok élményeiből, hogy bővebb betekintést is kaphassunk:
„Dana tanítása nagyon tetszett, a délelőtti képzés is nagyon jó volt. Egy összefoglaló képet adott arról, hogyan is kell embereket megszólítani és a kérdéseikre válaszolni. Nagyon sokat tanultam. Mikor kettesével jártuk a várost és megállítottuk a fiatalokat, hogy egy kérdőíves felvezetéssel elmondhassuk nekik az evangéliumot, a MIT-es társam -aki már tapasztaltabb- nagyon sokat segített ebben.
Bátorságot adott a tábor, hogy oda merjek menni emberekhez. Eleinte féltem attól, milyen lesz az, ha visszautasítanak, de mikor megtörtént, mégsem vettem a szívemre. Aztán tovább mentünk, és találtunk olyan embereket, akik végig hallgattak minket. Mindenkiért imádkoztunk a beszélgetések után.
Most már fogom tudni, hogyan kezdjek neki az evangéliumnak, megtanultam, hogyan építsem fel a mondandómat. Igazából azért jöttem ide, hogy úgy mehessek az egyetemre: tudom, hogyan kell ezt csinálni, és el tudjam mondani kereken a jó hírt!” (Zsani)
„Nagyon érdekesek és jók voltak az előadások. Imasétán például most voltam először. Megismerkedhettem más testvérekkel, hallhattam az ő megtéréstörténetüket is. Megerősítő volt a tábor, főleg mikor az utcán voltunk és láthattam, hogyan megy az evangélizálás a gyakorlatban. Az látszott, hogy az emberek nyitottak a természetfölötti, szellemi dolgok felé, így el tudtuk mondani az evangéliumot – ezekből látom, tényleg mekkora csoda, ha valaki megtér. Mi emberi erővel nem vagyunk képesek arra, hogy valakit ’megtérítsünk’, erre csak Isten képes. A mi dolgunk annyi, hogy elmondjuk nekik az örömhírt, a többit majd Isten kimunkálja bennük.” (Ricsi)
„Izgalommal mentem az utcai beszélgetésekre, mert soha nem lehet tudni, milyen emberek kerülnek elénk. De a képzések alatt átismételtük, miről szól az evangélium. Frissítően hatott, megint új részletei domborodtak ki számomra. A szálláson tudtunk beszélgetni még elalvás előtt, bár esténként fáradtan érkeztünk haza. Hálás vagyok azért, hogy együtt munkálkodtunk olyan testvérekkel, akikkel eddig nem ismertük egymást, mégis gördülékeny volt a szolgálat.” (Dani)
„Hálás vagyok azért, hogy itt lehettem! Megtapasztalhattam, hogy vannak Magyarország különböző pontjairól olyan fiatalok, akik a szívükön hordozzák az evangéliumot. Jó volt látni azt, hogy együtt mentünk ki az utcákra, terekre, beszélni Jézusról. Jó volt együtt dicsőíteni vasárnap az Urat, és örülök, hogy részese lehettem a csapatnak és hallhattam az építő tanításokat.” (Benjámin)
„Annak ellenére, hogy sok energiát vettek igénybe a programok, jól éreztem magam. Különböző emberek voltunk együtt, de közös volt a célunk. Sokféle háttérből érkeztünk (akár gyülekezeti, akár családi), de szerettük volna azt az örömhírt, ami a szívünkön van (mindegyikünkben ugyanaz) megosztani másokkal.” (Tamás)
„Jó volt megtapasztalni Istennek az erejét, hogy mit is jelent az evangélium. A hétvége alatt fogalmazódott meg bennem, hogy parancs az, hogy valakit megtérésre hívjunk, döntsön Krisztus mellett!
Az egyik érdeklődőt tudtam bátorítani, keressen közösséget, mert ennek fontos szerepe van – főleg, hogy ezekről a kérdésekről is szó esett a táborban!
Jézus az alkalmak alatt folyamatosan felkészített minket, hogy tegyünk bizonyságot. Ő adott erőt és bátorságot a beszédhez, hogy mindenünket Rá tudtuk bízni. Az egész tábor tagjai egységben voltak, nem volt széthúzás; egységben szolgáltuk az Urat.” (Noémi)
„Fantasztikus megtapasztalásban volt részem. Úgy indultam el otthonról, hogy alkalmatlannak éreztem magam, de imádkoztam az Úrhoz, hogy erősítsen meg, és egy csoda volt a hétvége! Azt gondolnánk, hogy mi adunk másnak, mikor átadjuk az örömhírt, közben pedig mi kapjuk a legtöbbet, Isten csordultig tölti a poharunkat!
Mertünk a Szent Szellemre hagyatkozni a beszélgetésekben, hogy Ő vezesse a lépteinket és a szavainkat a számunkra ismeretlen emberekhez.
Érződött már a táborba való jelentkezésen, hogy erős a szűrő, és ide nem ismerkedni jönnek a fiatalok, hanem szolgálni Istennek. Akik itt voltak, azokban benne van a tűz!
Azt is megláttam a hétvége során, hogy szükség van a gyülekezetplántálásra is!” (Abigél)
Ezúton is köszönjük mindenkinek a szolgálatkészséget és az Isten országára fordított időt! Valamint hálásak vagyunk a küldő gyülekezetek és a barátaink imatámogatásáért is!
Reméljük, jövőre még többen megtapasztaljuk a táborozásnak ezt a különleges formáját, amikor mások felé adva és szolgálva tanulhatunk és töltődhetünk az ÚR Jézus jelenlétében.