Írta: Honfi Dániel

Idén tizenkettedik alkalommal került megszervezésre az „Ukrajnai Nyári Misszió”. A hét mottója ez volt: „Istennél minden lehetséges”.

Előző évekhez hasonlóan, több csapat volt együtt három helyszínen: Gyulán, Aklin és Új-Aklin. Az orvosok nagy része és egy gyógyszerész az Egyesült Királyságból érkeztek. Én az orvosi csapatban segítettem tolmácsként.

Reggelenként közös áhítattal indult a nap, majd utána elkezdtük a rendelést. Az első pár napon a helyi iskola tantermeiből kialakított „kórtermeiben” fogadtuk a betegeket.

Voltak napok, amelyeken a rendelési idő nagyon hosszúra elnyúlt, mégis azt tapasztaltam, hogy az Úr felfrissített minket és lendületet adott a következő naphoz.

Nem könnyű az ottani emberek helyzete. Keményen kell dolgozniuk, hogy elég bevételük legyen egy hónapra, valamint a gyógyszereknek és az orvosi ellátásnak az ára is nagyon magas lett. Ezek jó okot adhatnak arra, hogy teljesen elcsüggedjenek. Mégis, a héten több emberrel beszélgettem, akik arról számoltak be, hogy érzik és tudják, Isten látja a helyzetüket, velük van, támogatja őket. És valódi boldogság látszott rajtuk! A problémák arra ösztönzik őket, hogy még többet imádkozzanak a családjaikért és nemzetükért, így ez a helyzet közelebb viszi őket Istenhez és egymáshoz is.

Jó volt megtapasztalni azt is, hogy tudtunk egy keveset segíteni, de mi is sokat kaptunk a missziós hét során. 

Ez alatt a pár nap alatt mélyebben megértettem, hogy Isten valóban mindent a javukra formál, még az olyan nehéz helyzeteket is, amelyek először egyáltalán nem tűnnek pozitívnak. Valamint példaértékű volt számomra az is, ahogyan a helyi emberek megosztották azt, amijük van. Nagy áldozatot hoztak azzal, hogy egy egész héten keresztül, házigazdaként gondot viseltek ránk.Ahogyan a Példabeszédek könyvében olvashatjuk: „Aki mást felüdít, maga is felüdül.” Mi segítettünk nekik, de minket is feltöltött az Úr Jézus.

Az Úré legyen minden dicsőség!