Írta: Honfiné Kurai Kinga

Mennyi bátorság kell a színészkedéshez? Elég merész vagyok? Be tudom-e tölteni a hangommal a terem minden egyes négyzetcentiméterét? Valódinak tűnik, mikor ’sírok’? Fog valaki nevetni a vicceken? El tudok-e esni a földön úgy rendesen, csattanósan?

Az első kérdésre válaszolva, azt hiszem, kell bőven. Végigtekintve a felvetéseken, a színészethez szükséges a bátorság, de a színjátszáshoz nem kell feltétlen profinak lenni, ami azért megnyugtató! A fent említett kérdések sokasága futott át a gondolatainkon a társaimmal, mégis 3 nap alatt a szemünk láttára állt össze a másfél órás darab, ami nemcsak minket kovácsolt csapattá, hanem örök élményeket is hagyott bennünk – reméljük a közönségben is!

Az előadásban Márk evangélista szemszögéből látjuk Jézus Krisztus életét, munkásságát, istenségét. Végighaladunk a tanítványok kétkedésein, becsatlakozunk a helyzetpoénokba, szemtanúi leszünk csodáknak és gyógyulásoknak, valamint magunkba tekintünk a meghurcolások borzalmai közepette…

Mi így láttuk belülről az előadást és éltük meg a felkészülést:

 „Próbáról próbára feloldódott a csapat, több volt a nevetés és a közvetlenség. Sosem hittem volna, hogy ilyen hamar összebarátkozom emberekkel, mint a Márk drámára való felkészülés alatt. Boldog vagyok, hogy megismerhettem őket és remélem még lesz alkalmam velük lenni!”

„Úgy éreztem, én is részese vagyok a Jézus idejében történt eseményeknek, átéltem milyen hatalmas tettek lehettek ezek és milyen nagy hatása volt az emberekre.”

„Összedolgozhattam egy csapattal és nagyon jó volt a hangulat a próbákon. Sokat nevettünk, és a belső poénok - azt hiszem - örökre összekötnek minket...”

„Először nem gondoltam, hogy az evangéliumot ilyen jól meg fogjuk tudni tanulni. Az is nagyon tetszett, hogy annak ellenére, bár volt pár baki az előadás közben, ezt Zalán azonnal és nagyon jól kezelte, illetve mi sem nagyon vettük észre a kisebb hibákat.”

„Voltak hézagok, amikor nem voltam benne biztos, mi következik majd, és hogy merre kellene kimenjek középről, hogy a megfelelő helyen legyek a következő jelenethez. De nagyon jól sikerült összedolgoznunk, nagyon jó érzés volt szerepelni, és hihetetlen gyorsan elszállt az a másfél óra!”

„Mindenki beleadta magát és küzdött a közös célért!”

„Elgondolkodtam rajta, vajon Jézus hogyan élhette meg a Vele történt dolgokat. Tényleg olyan erős volt a hite hogy képes volt a vízen járni, betegeket gyógyítani és még sok más csodát tenni? Miért mondta az embereknek, hogy ne beszéljenek a csodáiról? Nem szerette a népszerűséget? Nehéz volt a számára kijelölt úton haladnia? Ő is félt a haláltól, a szenvedésektől? Miért érezte úgy a kereszten, hogy elhagyta az Isten?”

„Csodálkoztam rajta, hogy ezek a tanítványok mennyire hitetlenek és földhözragadtak voltak. Minden nap egy csodát élhettek át Jézussal, mégis akadt helyzet, amikor teljesen emberileg gondolkodtak. Például a 4000 és 5000 ember megvendégelése után is féltek, hogy mit fognak vacsorázni! Aztán eszembe jutott, hogy én is ugyan olyan vagyok, mint ők. Számos csodát élhettem meg Jézussal, amikor átsegített több nehézségen, vagy különleges módon megáldott egy-egy helyzetben, aztán mégis van, hogy elbizonytalanodok egy újabb kihívás során…”

„Jézus nagyon céltudatosan viselkedett. Sokan voltak, akik támadták, nem értettek Vele egyet vagy nem értették meg, hogy miért teszi mindezt, de Ő tudta, hogy mi a célja és kitartott, nem adta fel. Azért jött, mert minket, embereket akart megmenteni és tudta, hogy ez a megoldás a számunkra, ha Ő odaadja az életét értünk. Ez nagyon motiváló volt számomra is!”

„Mintha időutazásban vettem volna részt. Jó volt egy kicsit valaki más bőrébe bújni és eljátszani valaki mást. Azon kívül az előadás nagyon izgalmas volt: kiállni sok ember közé és egymásra figyelni, együtt izgulni, hogy minden rendben menjen, mindenki tudja a szövegét, hogy mikor következik és a nézőknek is sikerüljön jól átadni a darabot. Nagyon ütős volt az előadás vége, ahol felgyorsultak az események: Péter tagadása, majd a kereszthordozás, ahogy elsötétült minden, Jézus halála és végül a feltámadás. A próbákra sokan a munkahelyükről jöttek, azaz már elég fáradtan érkeztünk, de mégis felüdülés volt, még ha jól el is fáradtunk a végére.”

„Mindenki, aki szerepelt benne, átlépett egy bizonyos korlátot, amit eddig gondolt magáról, hogy erre biztos nem vagyok képes... Így láthattam, hogy Isten ezzel is építi a Benne való bizalmunkat, hogy Ő képes mindenhez erőt adni… akár a falat is átugrani!”

„Megelevenedett a szemem és a fülem előtt Jézus halála… Még ha nem is élőben voltam ott, de mintha...”

 „Érdekes volt, Zalán hogyan próbált bennünket belehelyezni a szerepünkbe, elmagyarázva min is ment keresztül az eredeti szereplő, mit érezhetett és hogyan próbáljunk meg valami hasonló élményt feleleveníteni a saját életünkből. Nagyon elgondolkodtam azon, hogy milyen egyszerűen történt minden: Jézus szólt ...és lett! Egyszerű, közérthető szavaiban és példázataiban milyen nagy erő, bölcsesség és hatalom van! Kicsit sokkoló volt átélni Júdás árulását. Mindez tőlünk és Jézustól csak egy színtérrel odébb történt. Majd az áruló csak úgy simán visszasétált a csapathoz, mintha mi sem történt volna. Durva belegondolni, hogy Jézus mindezt tudta és látta, többször figyelmeztette is Júdást, de mégsem volt kirekesztő, vagy elutasító vele, és még mindig kész lett volna megbocsátani neki is! Gondolkodóba ejtett az is, hogy Jézus Krisztus nem 'nagy hívőket' hívott el Maga mellé tanítványnak, hanem egyszerű, hétköznapi embereket. Meghívta őket, hogy részei legyenek az Ő életének, közös élményeik legyenek és tanulhassanak a Mestertől, hogy végük átélhessék a megváltás valóságát is!”

„Mikor gúnyolódni kellett Jézussal és ütni-lökni Őt, tiltakozott a lelkiismeretem és nyugtatgattam magam, hogy én ilyet sosem tennék! Aztán, mikor mélyen magamba néztem, rájöttem, hogy régen én is egy voltam a mocskolódók közül. De mekkora kegyelmet gyakorolt rajtam Isten, hogy már új életet adott az Ő Fián keresztül és nem kell bűnben élnem!”

„Lehetünk bármilyen mélyen, érezhetjük magunkat kitaszítottnak, Isten akkor is látja bennünk az értéket és lenyúl értünk a mocsokba. Mikor Jairussal közölték, hogy a lánya meghalt: minden elveszett. De Jézus ezt mondja: "Ne félj, csak higgy!" – ez azt bizonyítja, hogy Isten számára nincs lehetetlen helyzet, Ő bármit képes megtenni! Mikor elveszettnek látszik minden, Ő akkor is tud győzelmet adni!”

 

"Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, Aki szeretett engem, és Önmagát adta értem." (Galatákhoz írt levél, 2. fejezet 20. vers)

 

Hálásak vagyunk Istennek ezért a kivételes lehetőségért, hogy kiléphettünk a hétköznapokból és csodákat élhettünk át együtt, karöltve Vele!