Írta: Honfiné Kurai Kinga

 

 

 

 

 

 

 

„Gyerekként félénk voltam, gyakran éreztem magam magányosnak. Mivel sokat csúfoltak az iskolában, nagyon szerettem volna megfelelni az emberek elvárásainak, vágytam rá, hogy elfogadjanak és szeressenek. Párkapcsolatokban kezdtem keresni a megoldást. Sajnos, hol másokat bántottam ezzel, hol magamat, de valaki mindenképpen sérült. Végül lelkileg mélypontra kerültem.

Ekkoriban találkoztam egy lánnyal a vonaton, aki beszélt nekem a Jézussal való személyes kapcsolatáról. Először tapasztaltam ilyet, hogy valaki Istenből merít erőt és valahogy igazán megéli a hitét. Hosszú időbe telt, mire felfogtam, hogy nekem is szükségem van Isten kegyelmére, hisz én is bűnös ember vagyok. Néhány ijesztő élmény és elgondolkodtató olvasmány hatására azon kezdtem töprengeni, hogy mi lesz velem a halálom után. Rádöbbentem, hogy a Mennyországba semmiképp sem kerülhetek. Nem tudtam, mit tehetnék, hogy változtassak a sorsomon. Szerettem volna erről beszélni valakivel, ezért felhívtam azt a lányt, akit a vonaton ismertem meg, hiszen tudtam róla, hogy hívő keresztyén. Elmondtam neki, hogy milyen kétségek gyötörnek, ő pedig azt, hogy Jézus meghalt a bűneimért, azért, hogy Istenhez vezessen, és hogy nekem ezért semmi más nem kell tennem, csak elfogadnom Őt az életem Urának. Segített nekem imádkozni. Kértem Istent, hogy bocsássa meg a bűneimet, és elfogadtam, hogy Jézus értem is meghalt és megnyitottam Neki az életemet.

Viszont egy idő múlva lassan észrevétlenül visszavettem Krisztustól a dolgok irányítását. Ez oda vezetett, hogy döntések előtt mindig rettentően küzdöttem, mert nem tudtam elengedni a saját elképzeléseimet. Szívem mélyén tudtam, hogy mit kellene tennem, de mégsem voltam képes aszerint cselekedni. Hosszú ideig tartott ez a gyötrelmes időszak. Végül Isten megkönyörült rajtam, és igazi felismerést adott. Rájöttem, hogy teljesen meg kell térnem és mindenemet át kell adnom Jézusnak. Hálás vagyok az Úrnak, mert Ő az, Aki az én szívemet végül Magához térítette: „Új szívet adok nektek, és új Szellemet adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az Én Szellememet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek.” (Ezékiel 36:26-27). Megértettem, hogy az Úr az, Aki munkálkodik bennem, és nem a saját erőmből kell erőlködni, hogy megváltozzak!

Azóta sok mindenben átéltem Jézus Krisztus kegyelmét és szeretetét; például megszabadított az állandó megfelelni akarásból, mivel rájöttem, hogy Isten feltétel nélkül szeret. Szüleimmel jobban megértjük egymást, és könnyebb megbocsátani, ha valaki megbánt, hiszen tudom, hogy Isten is megbocsátott nekem! Sokkal többet kaptam Tőle, mint amit viszonozni tudnék. Arra vágyom, hogy a családom, a barátaim, a környezetem is megismerje Jézust, érezzék Isten szeretetét és teljes életet élhessenek!”

A bizonyságtételt és fogadalomtételt követően Sipos Márk, a gyülekezetünk lelkipásztora merítette be Juditot, majd Balogh Barnabás, a Szegedi Baptista Gyülekezet lelkipásztora osztotta meg velünk a Krisztusról szóló örömhírt. Igehirdetésében a jerikói vak és Zákeus történetén keresztül bátorította a jelenlévőket, hogy ragadjuk meg Jézus jelenlétét, tartsunk ki a döntésünk mellett és ne adjuk fel a hitünket, ha nehézségekbe is ütközünk, hisz Isten véleménye a fontos és nem a környezetünk megítélése a mérvadó. Volt, akit annyira megérintett az istentisztelet, hogy imádságban jelezte Jézus felé, szeretné Őt személyesen is megismerni, és többen is voltak, akik a szeretetvendégség során osztották meg velünk, hogy ők is szeretnének Istenhez közelebb kerülni.

Ezúton is köszönjük a Szegedi Baptista Gyülekezetnek, hogy ismét az imaházukban lehettünk tanúi egy újabb hitvalló alámerítésnek. Hálásak vagyunk Jézus Krisztusnak, Aki kimunkálta köztünk ezt az egységet Szegeden az elveszettek felé való munkában, és Aki ma is kész bárkinek megbocsátani a bűneit és megmenteni az életét!