Írta: Nagy Dóra

Hétvégén 10 perc alatt lepergett előttem az egész életem. Az Élet című színdarab főszereplője lehettem, ahol bekötött szemmel végigsétáltam az élet főbb szakaszain. Egy biztos kéz vezetett végig az úton. Később jöttem rá, hogy ez csakis Isten keze lehetett, Akiről sok évig nem is tudtam, hogy hűségesen vigyáz rám minden nap.

Már az elején -amikor eljátszották velem a születésem pillanatát-, éreztem, hogy nagyon vártak és egy ajándék vagyok a szeretteimnek. Majd megelevenedtek előttem az iskoláskor csínytevései, a dolgozatok okozta frusztrációk, a diákszerelem kavalkádja. Hirtelen túlléptük a jelent, és már a jövőben éreztem magam az esküvőmön, majd a saját családom mindennapjaiban. Később pedig 70 évesen, az unokáim között ajándékokat bontogattam.

Belém hasított, hogy az élet nem áll meg egy percre sem, hanem pörög tovább, és a ma döntései később hatalmas jelentőséggel bírhatnak.

Amikor átléptük a halál rideg valóságát, bíztam benne, hogy ezzel nem érhet véget az egész. Ennyi lenne az élet? Majd elhangzott Jézus mondata: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz Énbennem, ha meghal is él; és aki él, és hisz Énbennem az nem hal meg soha!”(János 11:25). A feltámadás örömteli énekében éreztem, hogy így vált teljessé az egész történet.

Számomra a fő tanulság, hogy bár nagyon rövid az élet és számos buktatója van, de van lehetőségünk Jézust követve megtalálni önmagunkat, helyünket és célunkat ebben a világban. Ő akart bennünket és nem csak az ’evolúció egyik állomása’ vagyunk. Neki van egy tökéletes terve az életünkkel, amely már itt a Földön elkezdődhet és az örök életben pedig folytatódhat.