Írta: Honfiné Kurai Kinga

2013. november 30-án három új Testvérünk állt Isten és emberek színe elé, bizonyságot téve arról, hogy Jézus Krisztus hogyan változtatta meg az életüket és adott számukra új reményt. A jeles eseményre a Szegedi Baptista Gyülekezet imaháza lett idén is rendelkezésünkre bocsátva, melyet ezúton is hálás szívvel köszönünk az ÚRnak és Testvéreinknek!

Imola: „Családomban benne volt a keresztény szellemiség, de ez leginkább haldokló vallásosságnak tűnt számomra, mint igazi újjászületett hívő életnek. Szüleim válása nagyon megszomorított, önsajnálat vett rajtam erőt, befelé fordultam. Sokszor hibáztattam magamat a történtek miatt, és egyre jobban jellemző lett rám a döntésképtelenség is. Református gimnáziumi éveim alatt sokszor hallottam Istenről, de távolinak, megközelíthetetlennek éreztem, nem mertem Rábízni magamat. Egyedül akartam megoldani a problémáimat. Azt gondoltam, erősnek kell lennem, de egyre csak azzal szembesültem, hogy nem megy. Egyetemistaként Szegedre kerültem, ahol egy biológus évfolyamtársam révén a baptista gyülekezet ifjúsági alkalmaira kezdtem járni. Az ÚR kitartóan szólongatott, nekem azonban sok idő kellett, hogy megértsem az Ő akaratát.

Ahogy egyre többet imádkoztam, és olvastam a Bibliát, megértettem, hogy Jézus értem is meghalt, ezzel szabadított meg a bűneimtől. Krisztus nem egy történelmi személy csupán, hanem most is él, nagyon szeret engem, és ráadásul arra vár, hogy én ezt elhiggyem végre Neki és befogadjam Őt az életembe. Azóta tudom, hogy nem kell félnem, Jézus nem hagy el, mert fontos vagyok Neki, és sokkal jobban szeret, mint gondolnám. Rájöttem, hogy az életben biztosnak látszó dolgok mind összeomolhatnak, az egyetlen, ami szilárdan megáll, az ÚR szeretete. Nagyon örülök, hogy megértettem: nincs más út Jézus Krisztuson kívül az Atyához. Ő adott bűnbocsánatot, célt és értelmet az életemnek!”

Melinda: „A Szegedi Új Remény Baptista Gyülekezettel egy egyetemen rendezett előadássorozat során ismerkedtem meg, ami a hitről és keresztyénségről szólt. Mivel evangélikus suliba jártam, sok mindent tudtam Istenről, de amikről eddig csak ismeretem volt, most láttam mások életén keresztül megélve is. Szerettem volna, hogy ezek a dolgok az én életemben szintén meglegyenek. Eddigi éveim alatt teljesítménycentrikus voltam és úgy gondoltam, ahhoz, hogy szeressenek, vagy csupán elfogadjanak, bizonyos normákat teljesíteni kell. Például a legjobbnak lenni mindig és minden körülmények között, megfelelni mások elvárásainak, valamint alkalmazkodni. Amikor először voltam a gyülekezetben, akkor viszont amit tapasztaltam: „A feltételek nélküli szeretetet!”. Később a Felfedezőcsoport keretein belül értettem meg az evangélium lényegét: Isten úgy szeret, ahogyan vagyok, nem kell megküzdenem érte. Hiszen „…úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Az összes csalódásom, kudarcom, bűnöm - amiket próbáltam elfeledni és a szőnyeg alá söpörni - minden egyszerre felszakadt bennem, és rám nehezedett. Kértem Jézus Krisztust, hogy jöjjön be az életembe, mert innentől annak az irányítását átadom Neki! Mióta az utamat Vele járom, megtanultam szeretni az embereket magam körül és megbocsátani nekik, megnyílni előttük az eddigi zárkózottságom helyett. Számomra Jézus Krisztus az életem alapja. Most már tudom honnan jöttem, hova tartok, és látom azt is, hogy egy-egy régi döntésemnek mik a következményei a jelenben. Mivel Jézusnak van terve az életemmel, engedem, hogy formálja, mert tudom, hogy sokkal többet szeretne kihozni belőle, mint amennyit én önerőből el tudnék érni!”

Zsolt: „Nem hívő, de szoros családi kötelékekkel bíró családban éltem, ami jellemző családunkra mai is. Megadatott számomra a sikeres orvosi karrier és a biztos anyagi háttér egyaránt. Istennel szinte semmilyen kapcsolatom nem volt. Az egyetlen dolog, ami az életemből hiányzott: a saját család, egy hűséges társ és gyerekek. Ennek beteljesülése és egy teljesebb élet reménye miatt fordultam Isten felé. Egyik munkatársam beszélt a Szegedi Új Remény Baptista Gyülekezetről, így ellátogattam az egyetemen rendezett előadássorozatra, melyen többek között Jézus Krisztusról és a Bibliáról is szó volt. Később egyre több istentiszteletre látogattam el, lassan napi szinten imádkoztam és olvastam a Bibliát. Több álmatlan éjszaka és belső vívódás után 2013 márciusában döntöttem el, hogy elfogadom Isten mindenekfelett álló hatalmát, és az életem irányítását átadom Neki. Megtanultam értelmezni az ÚR Igéjét, megismertem vezetését. Többször megtapasztaltam az ÚR Jézus szeretetét és gondviselését akár betegségben, akár hétköznapi kis dolgokban is. Próbálok nagyobb szeretettel, alázattal fordulni az emberek felé, amely megtérésem óta még könnyebb, hiszen Isten ebben is segít. Szeretném, ha az ÚR tudna gyönyörködni az én, és később majd a családom életében. Kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb vagyok és egy biztos, szerető társsal, az ÚRral teljes.”

Ezek után Sipos Márk, a Szegedi Új Remény Baptista Gyülekezet lelkipásztora ismertette a jelenlévőkkel a Biblia alapján, mit jelent a bemerítkezés és miért gyakoroljuk ezt gyülekezeteinkben. Fehér ruhásaink fogadalomtétele után sor került víz alá merítésükre is a medencében, melyből egy gyümölcsöző, új élet lehetőségével jöttek ki.

Tóth Sándor, a Debreceni Új Remény Baptista Gyülekezet pásztora az Apostolok cselekedetei 8. részben írottak alapján hirdette nekünk Isten Igéjét, és szólította fel a Krisztust még nem ismerő embereket megtérésre, az etióp kincstárnok hitre jutásának példázatán keresztül. Hála az Úrnak volt, aki eldöntötte, követni akarja az etióp főember példáját és Jézus Krisztusban elfogadja a bűnbocsánatot és az örök életet!

Köszönjük az ÚRnak, hogy gyülekezetünk folyamatosan gyarapszik, Ő adja nekünk az erőt és növekedést. Hála és dicsőség Istennek és az Ő egyszülött Fiának, Aki a mi bűneinkért ontotta vérét a kereszten és feltámadása után sem hagyott minket egyedül, hanem értünk esedezik az Atya jobbján és elküldte Szent Szellemét, a Gyámolítót és Vigasztalót, hogy bennünk éljen tovább és vezessen az Isten útján! Ámen.