ÉLETTÖRTÉNETEK

A ’baptista’ szó megmaradt a fejemben

Történetem a tengerentúlon, Amerikában kezdődött...

Történetem a tengerentúlon, Amerikában kezdődött. Szüleim kint dolgoztak, s bátyámmal mindketten kint születtünk. Ez a hitéletemre nem is lett volna hatással, hiszen kb. 2-3 éves voltam, amikor hazajöttünk, ha akkoriban a családom nem járt volna el egy baptista gyülekezetbe. Ennél fogva a régi elmesélésekből a ’baptista’ szó megragadt a fejemben – bár pontosan nem tudtam, kiket jelöl, de mindenképp egy pozitív jelzőt társítottam hozzájuk.

Itthon, Magyarországon nem voltunk semmilyen gyülekezetnek a tagjai. Egészen 17 éves koromig istentiszteleten sem voltam. De szüleimnek hálát kell adjak az esténkénti bibliaolvasásért, amely kiskoromban kapott helyet a mesekönyvek mellett. Istent – mint sokan mások – egy távoli, hatalmas, szinte már félelmetes Teremtőnek képzeltem el. Nem ismertem a környezetemben keresztyéneket, fogalmam sem volt arról, hogy Istennel közvetlen kapcsolatot is ki lehet alakítani.

Hajlamos voltam érzelmi alapú döntésekre bízni magamat, és sokszor másokon vezetni le fáradságomat, ingerültségemet. Beszélgetéseim a társaimmal felszínes témákra korlátozódtak, nem volt komolyságuk, s ezáltal maguk a kapcsolataim is kiüresedtek. Ez nagyon elgondolkodtatott, hogy mire is építsem életemet, mi lehet az a biztos pont, amire mindig számíthatok. Nem fordultam Istenhez, mert nem volt helyes istenképem, ami ezt lehetővé tette volna.

Bár voltak bennem olyan mély elhatározások (pl. házassággal kapcsolatos meggyőződések), amiket a keresztyének vallanak, azonban a különbség abban állt, hogy én nem igazán tudtam a magam véleményét másokkal szemben megvédeni, mivel a Biblia bölcsességével ellentétben, saját okoskodásomra tudtam csak támaszkodni.

2013-ban nyelvtanulás végett elmentem egy Speak Out keresztyén angol táborba, de egy kis nyelvi tudásnál sokkal többet tapasztaltam: az ott lévő segítőket az a fajta lelki békesség jellemezte, amire mindig is vágytam ebben a kiszámíthatatlan világban. Az újonnan szerzett élmények végtelenül megragadtak, de az igazi áttörést a következő évi tábor jelentette, ahol is behívtam Jézus Krisztust az életembe. Sokáig tanakodtam és őrlődtem, hogy vajon tényleg keresztyén lett-e belőlem, vagy csupán én is amolyan ’vallásos’ szerzet lettem, aki csak ezt hiszi magáról, de valójában Jézus nélkül él. Végül a Szentírás segített megértenem a lényeget: „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” (Efézus 2:8-9) Megértettem, hogy nem az én jóságomért és cselekedeteimért van üdvösségem – ez az Úr kegyelme, amit a Benne való hitem által kaptam. Ám Jézus nem csupán egy üres név, Ő tényleg él és létezik, amit sokunk élete példáz!

Viselkedésemben érzékeltem legelőször a változásokat - észrevettem, hogy mások helyzete jobban megérint, figyelmesebbé váltam környezetem szükségleteire. Idővel egyre nyitottabb voltam az Úr Igéjére, és sok helyzetben tapasztalhattam meg gondviselését és segítségét. Többekben felmerülhet a kérdés, hogy kevesebb lett-e a problémám. A válaszom: nem. Viszont most már nem kell egyedül szembenéznem velük, mert tudom, hogy bármikor, bárhol, bármilyen körülmények között számíthatok az Úr Jézus Krisztusra, és Ő sohasem fog cserbenhagyni engem!

Isten megváltó kegyelme

Gyerekként félénk voltam, gyakran éreztem magam magányosnak...

Gyerekként félénk voltam, gyakran éreztem magam magányosnak. Mivel sokat csúfoltak az iskolában, nagyon szerettem volna megfelelni az emberek elvárásainak, vágytam rá, hogy elfogadjanak és szeressenek. Párkapcsolatokban kezdtem keresni a megoldást. Sajnos, hol másokat bántottam ezzel, hol magamat, de valaki mindenképpen sérült. Végül lelkileg mélypontra kerültem.

Ekkoriban találkoztam egy lánnyal a vonaton, aki beszélt nekem a Jézussal való személyes kapcsolatáról. Először tapasztaltam ilyet, hogy valaki Istenből merít erőt és valahogy igazán megéli a hitét. Hosszú időbe telt, mire felfogtam, hogy nekem is szükségem van Isten kegyelmére, hisz én is bűnös ember vagyok. Néhány ijesztő élmény és elgondolkodtató olvasmány hatására azon kezdtem töprengeni, hogy mi lesz velem a halálom után. Rádöbbentem, hogy a Mennyországba semmiképp sem kerülhetek. Nem tudtam, mit tehetnék, hogy változtassak a sorsomon. Szerettem volna erről beszélni valakivel, ezért felhívtam azt a lányt, akit a vonaton ismertem meg, hiszen tudtam róla, hogy hívő keresztyén. Elmondtam neki, hogy milyen kétségek gyötörnek, ő pedig azt, hogy Jézus meghalt a bűneimért, azért, hogy Istenhez vezessen, és hogy nekem ezért semmi más nem kell tennem, csak elfogadnom Őt az életem Urának. Segített nekem imádkozni. Kértem Istent, hogy bocsássa meg a bűneimet, és elfogadtam, hogy Jézus értem is meghalt és megnyitottam Neki az életemet.

Viszont egy idő múlva lassan észrevétlenül visszavettem Krisztustól a dolgok irányítását. Ez oda vezetett, hogy döntések előtt mindig rettentően küzdöttem, mert nem tudtam elengedni a saját elképzeléseimet. Szívem mélyén tudtam, hogy mit kellene tennem, de mégsem voltam képes aszerint cselekedni. Hosszú ideig tartott ez a gyötrelmes időszak. Végül Isten megkönyörült rajtam, és igazi felismerést adott. Rájöttem, hogy teljesen meg kell térnem és mindenemet át kell adnom Jézusnak. Hálás vagyok az Úrnak, mert Ő az, Aki az én szívemet végül Magához térítette: „Új szívet adok nektek, és új Szellemet adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az Én Szellememet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek.” (Ezékiel 36:26-27). Megértettem, hogy az Úr az, Aki munkálkodik bennem, és nem a saját erőmből kell erőlködni, hogy megváltozzak!

Azóta sok mindenben átéltem Jézus Krisztus kegyelmét és szeretetét; például megszabadított az állandó megfelelni akarásból, mivel rájöttem, hogy Isten feltétel nélkül szeret. Szüleimmel jobban megértjük egymást, és könnyebb megbocsátani, ha valaki megbánt, hiszen tudom, hogy Isten is megbocsátott nekem! Sokkal többet kaptam Tőle, mint amit viszonozni tudnék. Arra vágyom, hogy a családom, a barátaim, a környezetem is megismerje Jézust, érezzék Isten szeretetét és teljes életet élhessenek!

Harcaim és győzelmeim

Szerető családban, szinte burokban nevelkedtem...

Szerető családban, szinte burokban nevelkedtem. Igazi felhőtlen gyerekkort élvezhettem. Amikor elkezdtem az iskolát - szokás szerint - katolikus hittanra is jártam. Így lettem elsőáldozó, majd bérmálkozó. Istennel a kapcsolatom az esti imákban kifulladt. Úgy éreztem, ha bármi rosszat teszek az Úr meg fog haragudni, hátat fordít és büntetni fog, mert ezt érdemlem.

Jól ment a suli, mindeközben versenyszerűen eveztem, amiben szintén elég eredményesnek számítottam. Kicsit nagyképű lettem és úgy éreztem jogom van mindenhez, semmi nem állíthat meg. Nehezen viseltem ennek a korszaknak a végét, amikor is döntenem kellett: egyetem vagy sportkarrier.

A továbbtanulást választottam, így kerültem Szegedre. Nagyon egyedül éreztem magam elszakítva a családomtól, addigi barátaimtól. Ekkor láttam meg, milyen naiv is vagyok még a ’való’ világhoz. Emberekben próbáltam bízni, párkapcsolatban, ami a kölcsönös bizalomhiány miatt hamar ki is fulladt. Sok csalódás ért. Próbáltam a karrierre koncentrálni, de rájöttem, hogy nem tarthatok mindent a kezemben. Hiába akarom, nem szerethet mindenki. A nagy hajtásban, hogy mindenhol meg tudjak felelni, egészen belebetegedtem, mindeközben mindezért Istent hibáztattam.

Ekkor hívott el egy évfolyamtársam bibliakörbe. Teljesen magával ragadott, ahogy ezek az emberek beszéltek Istenről. Láttam, hogy teljesen odaszánt életük és igazi, közvetlen kapcsolatuk van Jézussal. Nagyon jól éreztem magam a társaságukban: az lehettem, aki voltam és úgy is elfogadnak, bátorítanak. Beláttam, hogy Isten jó és jót tervezett az életem felöl. Ő nem akarta, hogy rossz dolgok történjenek velem.

„Mert csak Én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.”     (Jeremiás 29:11)

Vágytam arra, hogy nekem is legyen valós életem a Megváltóval, mint nekik.

A Szegedi Új Remény Baptista Gyülekezet megalakulásával világossá is vált, hova is szeretnék tartozni. 2009-ben elmentünk a gyülekezettel a nyári táborunkba, ahonnan kicserélt, újjászületett emberként tértem vissza. A táborban több hívő emberrel, családokkal találkoztam, akik az Urat választották. Mindenki elmondta, hogy ez volt a legjobb döntése az életében és soha nem bánták meg. Elmesélték miben változtatta meg életüket Jézus Krisztus, és láttam milyen boldog hétköznapi emberek, akiknek bár szintén vannak problémáik, de mégis Isten segítségével mindenre képesek és elszántak. Világossá vált, hogy döntenem kell: Jézusnak a teljes énem kell. Nem magamnak kell ezt megtennem, de nekem is bele kell adnom a saját akaratom.

„Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami Neki tetsző és tökéletes.”     (Róma 12:1-2)

Beláttam, az Atya szeretete feltétel nélküli, mégis szabad akaratot hagy, hogy én dönthessek, hogy tudatosan mindig Őt választhassam.

Amióta átadtam Jézusnak az egész szívem, azóta Ő van az életem első helyén; nem függök emberektől, párkapcsolattól, nem kell az elvárásoknak megfelelnem. Az Úr véleménye a legfontosabb számomra, hogy Ő hogyan látja az életemet. Tanúsíthatom, soha nem jártam rosszul.

Életem célja, hogy mindenben Isten igazi harcosaként küzdjek, hisz élő reménységet kaptam Jézus Krisztus áldozatában és feltámadásában, hogy se én, se családom el ne vesszen, hanem boldog és áldott életünk legyen, amit már itt a Földön megkezdhetünk!

Új identitás

Vallásos, de nem gyakorló hitű családban nevelkedtem...

Vallásos, de nem gyakorló hitű családban nevelkedtem. Már általános iskolában elkezdtem járni hittanra, később pedig egyházi gimnáziumba jártam, ahol megtanultam a bibliai történeteket, valamint megkeresztelkedtem és konfirmáltam is, de nem volt személyes kapcsolatom Istennel. Gyakran voltam magányos, és állandóan ürességet éreztem magamban. Úgy gondoltam, hogy egy párkapcsolat tudná ezt betölteni - attól lenne boldog és teljes az életem. Mivel a lányoktól mindig visszautasítást kaptam, az önbizalmam, az önbecsülésem és az önértékelésem is nagyon mélyen volt. Úgy éreztem, teljesen értéktelen ember vagyok, nincs célja és értelme az életemnek, emiatt depresszióba estem és gyakran foglalkoztatott az öngyilkosság gondolata. Ekkor találkoztam a Szegedi Új Remény Baptista Gyülekezettel egy munkatársam által. Nagyon megragadott, hogy mekkora szeretettel fogadtak, milyen kedvesek és közvetlenek. Részt vettem egy öt alkalomból álló előadássorozaton (KeddV), ahol jobban megismerhettem Istent és megtudtam, hogy mennyire szeret a bűneim ellenére is.

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16)

Úgy döntöttem, hogy átadom az életem Jézus Krisztusnak és elismerem Őt Megváltómnak, Uramnak. Azóta járok az istentiszteletekre és házicsoportba is, valamint naponta olvasom a Bibliát és imádkozom. Egy teljesen új identitást kaptam az Úrtól, ami arra épül, hogy Jézus annyira szeret, hogy meghalt a bűneimért a kereszten, majd legyőzte a halált, harmadnapon feltámadt, felment a Mennybe, és így lehetőségem van személyes kapcsolatban lenni Vele, és üdvözülni Általa.

„Jézus így válaszolt: ’Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis Énáltalam.’” (János 14:6)

Beláttam, hogy valójában nem párkapcsolatra van szükségem, hanem Jézus Krisztusra! Ő tud boldog és teljes életet adni, egyedül Ő tudja betölteni a bennem lévő ürességet. Már nem vagyok magányos, nem érzem magam értéktelennek és nem gondolom, hogy értelmetlen és céltalan lenne az életem. Egy teljesen új életet kaptam az Úrtól!

„Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” (2Korinthus 5:17)

Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy már akkor is közeledett felém, amikor én még nem is kerestem Őt, nem hagyott elveszni, és a gyermeke lehetek.

„Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében…” (János 1:12)

Köszönöm az Úrnak a Tőle kapott bátorításokat is és a Gyülekezetet!

Utam az ÚRhoz

Megtérésem előtt egy szoros családi kötelékkel bíró családban éltem, és élek ma is...

Megtérésem előtt egy szoros családi kötelékkel bíró családban éltem, és élek ma is. Családom nem hívő. Számomra a karrier és a biztos anyagi háttér megadatott. Munkámat, hivatásomat szeretem. Istennel szinte semmilyen kapcsolatom nem volt. Egyetlen dolog, ami az életemből hiányzott: a saját család, egy hűséges társ és gyerekek. Ennek beteljesülése és egy teljesebb élet reménye miatt fordultam Isten felé.

Egyik munkatársam beszélt a Szegedi Új Remény Baptista Gyülekezetről. Kezdetben az egyetemen szervezett KeddV alkalmakra mentem el, majd egyre több istentiszteletre is. Megismerve Istent és a gyülekezet tagjait, egyre jobban vágytam rá, hogy köztük legyek. A bennem lévő ellenállás fokozatosan, lépésről lépésre omlott le. Már napi rendszerességgel olvastam Bibliát és imádkoztam. Több álmatlan éjszaka és belső vívódás után (hogy elfogadni Isten mindenekfelett álló hatalmát, és életem irányítását átadni Valakinek), már február végén érlelődött bennem a döntés, és végül egy márciusi istentisztelet után döntöttem úgy, hogy átadom életem irányítását az Úr Jézusnak.

Az istentisztelet annyira megérintett, hogy ezt követően úgy éreztem: nincs más választásom, mint imában elfogadni az Isten szeretetét és beállni az Ő szolgálatába. Ekkor megkönnyebbülés, remény és öröm járta át a lelkemet.

Ezután elkezdtem járni a Felfedezőcsoportba, ahol még teljesebb kapcsolat alakult ki Istennel, és sok új dolog került más megvilágításba, akár a Biblia olvasásával, akár a világgal kapcsolatban. Megtanultam értelmezni az Úr Igéjét, megismertem vezetését. A gyülekezeti táborban eltöltött rövid idő csak még inkább megerősített, hogy helyes úton járok.

Azóta is rendszeresen olvasom a Bibliát, imádkozom és többször megtapasztaltam az Úr szeretetét akár betegségben, akár hétköznapi kis dolgokban is. Próbálok még nagyobb szeretettel, alázattal fordulni az emberek felé, amely megtérésem óta még könnyebb, hiszen Isten ebben is segít. Szeretném, ha az Úr tudna gyönyörködni az én, és később majd a családom életében. Életem kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb és egy biztos, szerető társsal, az Úrral teljes.

Csak egy lépés

Gyerekkoromban olyan családban nőttem fel, ahol szüleim egymást és bennünket is nagy szeretettel vettek körül...

Gyerekkoromban olyan családban nőttem fel, ahol szüleim egymást és bennünket is nagy szeretettel vettek körül. Nagynénémmel néha elmentünk az adventista imaházba. Ott hallottam először Isten szeretetéről. Később férjhez mentem, két csodálatos gyerekünk született, de a házasságunk viharossá és boldogtalanná vált, így férjemmel 21 év után elváltak útjaink. Szüleim közben meghaltak és nagyon üresnek éreztem magam. Annyira fájt, hogy már nincs, aki úgy tudna szeretni, mint ők. Valami hiányzott, nem volt teljes az életem. Párkapcsolatokba menekültem, de ott sem kaptam meg a gyerekkoromban átélt szeretetet.

A lányom Szegedre került egyetemre, ahol elkezdett járni az Új Remény gyülekezetbe, ami után teljesen megváltozott az élete. Sokat beszélt nekem Jézusról, és elmondta, hogy Isten mit mondott neki. Engem is kért, hogy olvassam a Bibliát, mert szükségem van rá. Mondta, hogy Isten üzen, majd nekem. Megfogadtam és olvastam, de nem értettem meg Isten üzenetét. Azt gondoltam, ez csak egy fikció lehet, hogyan is tudna Isten pont nekem üzenni, de azért minden nap olvastam, mert vártam a „csodát”.

Közben ezoterikus prána-nadi és agykontrol tanfolyamokra jártam, ahol mindenki jól érezte magát, de bennem egy állandó harc dúlt. A Bibliában olvasottak meg ezek az okkult dolgok nem voltak harmóniában egymással. Nem volt lelki békém és rosszul éreztem magam. A lányom ezt észrevette és kért, hogy szomorkodás helyett, menjek el vele Szegedre, és nézzem meg, milyen közösségbe jár.

Már az első alkalommal olyan szeretettel vettek körül a gyülekezetben, hogy úgy éreztem, mintha hazajöttem volna. Az igehirdetés során megértettem és világossá vált előttem, hogy Isten olyan, mint egy igazi jó édesapa. Ő mindenkit szeret, beleértve engem is, nem büntetni akar, hanem megmenteni minden embert. Egészen feltöltött az a tény, hogy a gyülekezet tagjainak élő kapcsolata van Istennel. Személyesen Hozzá imádkoznak egyszerű saját gondolatokkal, kérésekkel és hálával.

Pár hónap múlva elmentem a gyülekezeti táborba. Úgy éreztem, minden előadó az én életemről, bűneimről beszél és arról, hogy van kiút. Tudtam, hogy csak egy lépést kellene tennem ehhez Jézus felé, de azt hittem, hogy ahhoz meg kell változnom, hisz ahhoz nem vagyok elég jó. Azt gondoltam, Isten csak tökéletes emberekre vágyik. Csak utána tudok megtérni, ha méltó leszek rá. A csoportbeszélgetéseknél mindenki elmesélte röviden az életét, és hogy milyen kapcsolatban van Istennel. Az egyik reggeli istentisztelet után az egyik testvérnő rákérdezett, hogy miért nem térek meg? Akkor ott az udvaron a járda kellős közepén megtettem vele azt az egy lépést. Leborultunk és befogadtam Jézus Krisztust a szívembe. Zokogás tört ki belőlem és egyben boldogságot is éreztem. Olyan teher ment le rólam, hogy pillekönnyűnek éreztem magam. Utána felmentem a szobába, kinyitottan a Bibliát és ezt olvastam: „Áldott legyen az Isten, Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, mert nagy irgalma által újra megszült bennünket. Így lett új életünk.” (1Péter1:3) Akkor azt is megértettem, hogy Isten hogyan tud szólni hozzám.

Átéltem, hogy bár édesapám meghalt, de ismét van Édesapám, Aki szeret, meghallgat és mellettem van, soha nem hagy el, mert itt él bennem.

Tudom, hogy még sok mindenben erősödnöm kell, de érzem, hogy Nélküle nem akarok és nem is tudok élni. Őt el nem hagyom senkiért, mert Jézus sem hagy el engem soha. Ő az első mindenek felett. Amit Isten tervezett az életemmel azt elfogadom, és azért imádkozok, hogy olyanná formáljon, amilyenek látni szeretne. Jézus a legjobb barátom. Ha valamiért érdemes élni a világon az maga Jézus Krisztus, a Megváltó.

Kívánom, hogy mindenki ismerje meg személyesen csodálatos teremtő Istenünket!

© 2018 Szegedi Új Remény Baptista Gyülekezet. All Rights Reserved.