Velünk történt

Harcokban, Istennel az oldalamon

Írta: Góg Melinda

image

A tavalyi évben nem sikerült egy vizsgám, emiatt csúsztam egy évet a szakon. Elég nagy kudarcot jelentett számomra, mivel eddig a „jobbak” közzé tartoztam. Az elit világomat és büszkeségemet ripityára törte ez a bukás.

Az elmúlt egy évet kissé pusztában való bolyongásnak éreztem, habár nem volt céltalan, mert megtapasztalhattam és jobban megérthettem Isten vezetését. Új helyzetekben próbálhattam ki magam és sokat tanulhattam (pl.: másokat értékelni a diákmunkában, illetve segítséget kérni az új csoporttársaktól.) Az biztos, hogy jellemfejlődésen mentem át, s talán ez volt Isten célja. Ezek után már nem nézem le sem a csúszósokat, sem a szakmunkásokat!

Idén újra felvettem ezt a tárgyat. A szigorlat előtti este ezt üzente nekem Jézus Krisztus a Biblián keresztül:

„Amikor összegyűjtöm Izrael házát a népek közül, amelyek közzé szétszóródtak, akkor megmutatom a népek szeme láttára, hogy szent vagyok, mert a maguk földjén fognak lakni, melyet szolgámnak Jákobnak adtam. Biztonságban laknak ott; házakat építenek és szőlőket ültetnek, biztonságban laknak. Amikor ítéletet tartok a közöttük lakók fölött, akik megvetették őket, akkor megtudják, hogy Én, az Úr, vagyok az ő Istenük.” (Ezékiel könyve 28:25)

Isten végül felemelt, és 5-öst kaptam, de a vele járó dicsőséget már az Úrnak tulajdonítom és nem magamnak.