Velünk történt

×

Hiba

[OSYouTube] Alledia framework not found

Gyülekezetünk első avatási Istentiszteletén a „mélyre eveztünk”

 Írta: Szabóné Pásztor Valéria

Bereczki Lajos testvérünk fogalmazott így az Új Remény Baptista Gyülekezet első presbiter és diakónus avatási Istentiszteletének végén.

2017. október 22-e 16 éves gyülekezetünk életében fontos fordulópontot jelentett, és meghívott családtagjainkkal, vendégeinkkel együtt mindannyian átélhettük Istenünk szent munkájának jelentőségét és súlyát.

Ünnepélyes istentiszteletünket a mi Urunkon kívül megtisztelte még Kovács Géza bácsi nyugalmazott lelkipásztor, Papp János az MBE elnöke, és Dr. Szűcs Zoltán testvér a Presbiteri Tanács képviseletében, akik Tóth Sándorral a gyülekezetünk lelkipásztorával együtt, az Úrtól kapott szolgálatuk egységében öt vezető testvérünket avatták gyülekezetünk hivatalos elöljáróivá.

Az istentisztelet alkalmat adott arra is, hogy Papp János testvér köszöntse Sipos Márkot a Szegedi Új Remény Baptista Gyülekezet lelkipásztorát az MBE lelkészkarba történő felvétele alkalmából és részére átadja a szolgálati levelet. Öröm volt együtt ünnepelni a szegedi leánygyülekezetünk tagjaival, akik közül többen részt vettek az ünnepi istentiszteleten is.

Az avatandók már eddig is, évek óta házi csoportokat, és más szolgálócsoportokat vezettek, vagy igét hirdettek a közösségünkben. Felavatásukat gyülekezeti szavazás előzte meg, amit nem kevesebb, mint négy év előkészület után szerveztünk meg, az Úr különleges vezetésével.

Felavatottjaink:
Nagy Sándor (diakónus)
Szabó Szilárd (diakónus)
Szabó Tibor (diakónus)
Szarka János (presbiter)
Tóth Árpád (presbiter)

Papp János egyházelnök avatandó testvéreinket prédikációjában a gyülekezeti elöljárói élet sokszínű felelősségének vállalására bátorította. Majd Dr. Szűcs Zoltán testvér az avatás során fogadalomtételben vezette őket, végül Kovács Géza bácsi szólt bátorító igei gondolatokban leendő elöljáróinkhoz és a gyüelekezet(ek)hez saját tapasztalatai alapján:

„Krisztusért szenvedni boldogság. Ami legtöbbször az elveszettekért, és elmaradozókért való szenvedő könyörgést jelenti a térdeinken.”

 

Forrás: www.baptist.hu