Velünk történt

Írta: Honfiné Kurai Kinga

gyulitabor2

Miért megyek minden évben gyülekezeti táborba? Mi ebben a pláne? Miben különbözik más helyektől, más programoktól, közösségektől?

Biztosan tudom, hogy abban a hat napban kilépek minden szokásos hétköznapi dologból. Az állandóan körülvevő napi rutin, munka, tanulás, monoton buszozás városból városba... Ezek mind megszakadnak, és valami új veszi kezdetét. Nem csupán egy másik település látványa, régen látott ismerősök öröme, vagy programok és túrák izgalma. Inkább Isten különleges ajándéka ez.

Írta: Nagy Dóra

sooldat-1

Az embereknek fontos a törődés és az egészség, nem csak fizikai, hanem szellemi-lelki tekintetben is. A spiritualitás (Isten-hit) viszonylag mellőzött terület az egészségügyi oktatásban, pedig kutatások bizonyítják, hogy a mélyebb hit, illetve vallásos elköteleződés, pozitív hatással van a fizikális és a mentális egészségi állapotra. Egyes tanulmányok szerint a betegek több mint 80%-a nyitott a spirituális dolgok felé. Manapság gyakrabban fordulnak meg az emberek a kórházban, mint a templomban. A súlyosabb betegségek, életveszélyes állapotok kapcsán pedig szinte természetes, hogy felvetődik a kérdés: „Mi van a halál után?”
Így nagy jelentősége van annak, hogy az orvosok, gyógytornászok, nővérek a gyülekezet kinyújtott karjai legyenek az egészségügyben, a betegek és hozzátartozók mellett az egyes élethelyzetekben.

Írta: Honfi Dániel

kenutura-1

Pénteken este 7 körül indultunk el a fiúkkal Nagylaktól kenuval a Maroson. Mindössze 12-en voltunk, mint az apostolok. A várakozásnak megfelelően jó hangulatban telt a csapatunk vízre szállása. Mivel hamarosan sötétedni kezdett, ezért gyorsan keresni kellett egy alkalmas helyet a partraszállásra. Mikor már szilárd talaj volt mindannyiunk lába alatt, elkezdtünk kipakolni, megosztva a feladatokat: voltak, akik a sátrakat állították, míg a többiek fát gyűjtöttek és tüzet gyújtottak. A tábortűz mellett megvacsoráztunk, miközben volt lehetőség beszélgetni is még lefekvés előtt. Éjszaka során igazán közelről érezhettük magunkhoz a természetet: vadászó baglyokat hallhattunk és párszor felkelhettünk a sátraink mellett matató cickányok hangjára.

Írta: Honfiné Kurai Kinga

Látás. Hallás. Szaglás. Tapintás. Ízlelés. Mi történik, ha valamelyiket kivonjuk a forgalomból? Esetleg a látást – hisz egyik legfontosabb érzékszervünk a szemünk. Segítségével tudunk a legkönnyebben tájékozódni a körülöttünk lévő világban és felmérni a környezetünket. Mi van, ha erre a támpontunkra nem támaszkodhatunk egy ideig? Mi történik a többi érzékszervünkkel? Hogyan értelmezzük tovább és milyennek éljük meg a kívülről jövő ingereket? Rá merünk-e támaszkodni egy idegen vezetésére egy idegen helyen?

5. oldal / 6

© 2019 Szegedi Új Remény Baptista Gyülekezet. All Rights Reserved.